A FELSŐOKTATÁS KIHÍVÁSAI A GENERÁCIÓS LAVINÁBAN

„Már 10-15 évvel ezelőtt elkezdődött a kiváló, zseni fiatalok nemzetközi szintű vadászata.” Fodor Istvánnal, a BME Konzisztóriumának elnökével beszélgettünk.

Magazinunk egyik fő témája az idolizmus, mivel jelenleg ez az üzleti élet legnagyobb kihívása, legalábbis üzletfejlesztési szempontból. Mit gondol, miért került ennyire előtérbe ez a téma a fiataloknál?

Az idolizmus nem új jelenség a társadalomban, de a fiatalok egy részénél valóban gyakrabban találkozunk mostanában ezzel a témával. Ennek oka komplex. Az egyik fontos hatás a már teljes sebességgel működő információs társadalom, ahol a tájékozódási lehetőségek szinte korlátlanok. A másik oka, hogy a generációk közötti különbség most nem a szokásos tartalmú és méretű. Az elmúlt század folyamán a folyamatosan növekvő generációs különbségek igen csekélyek voltak a jelenlegiekhez képest. Nyelvezetében, sebességében, tartalmában a különbség többszörösére nőtt. Ma már az egymást követő generációk között alapvető megértési gondok vannak. Elsősorban a társadalom modernebb szegmenseiben (gazdaság, kultúra, média stb.) a fiatalok ambíciója, a karrierre, a jobb életre, a sikerre vágyása együtt jár az idolizmus sokkal gyakoribb jelenlétével. Ilyenkor inspirációt, irányvonalat, kapaszkodót jelenthet egy példa, egy bálvány utánzása, követése. Mindemellett nem biztos, hogy a mai fiatalok mindegyike tisztában van a saját képességeivel és vágyainak realitásával.

A tanárok mindig is idolként voltak jelen a diákok életében. Persze lehettek negatív és pozitív példák is a tanulók számára. Miben másabb egy jelenlegi “idol” tanár egy húsz évvel ezelőttihez képest?

Az alapmintánál nem volt és most sem meghatározó a személyes távolság a fiatal és az idol kapcsolatában. A mostani, modern példaként tekintett tanár sokkal közvetlenebb kapcsolatot tart a fiatalokkal és nem egyszer celebekre jellemző technikákat használ, illetve ahhoz hasonlóan viselkedik. Mások a kommunikációs módszerek, a tekintélyelvűség gyakran csorbul, ami a fiatal számára akár kudarcot is eredményezhet. Általánosságban még nem lehet kimondani, hogy a mindenek feletti lazaság a győztes forma.

 Azt mondják a mostani 21-32 éves korosztályra – az uralkodó generációra -, hogy nem tisztelnek semmit és senkit, akaratosak….és még sorolhatnánk. Milyennek látja Ön ezeket a fiatalokat?

Ennek az ellenkezője is állítható, mert a fiatal társadalmunk is megosztott. Ez a diagnózis elsősorban a versenyszférában és a hatalomban tevékenykedő fiatalokra vonatkoztatható. Hosszan lehetne elemezni ezt a hazai korosztályt, de nem szabad ebből kihagyni a befogadó környezet szerepét sem. A versenyszférában az internet-alapú tájékozottságuk olykor túlzott önértékelést eredményez, de mivel ez alapjában egy eredmény-centrikus környezet, gyakran kiveti magából, vagy korrigálja a fiatal alaptalan hozzáállását, hitét. Ebből az állításból az is következik, hogy a felkészült, ambiciózus, kreatív fiatal nagyon fontos szerepet játszhat egy szervezet versenyképességének növelésében. Más a helyzet a hatalommal rendelkező fiatalok egy részével. Hazai példa: az elmúlt 1-2 évtizedben – nehezen megmagyarázható módon – a felsőoktatási intézmények hallgatói önkormányzatai lettek a később hatalmi pozícióba kerülő fiatalok „nevelő szervezetei”. Igen korán kaptak jogosultságot, hogy viszonylag sok pénzről döntsenek (a hallgatók juttatásainak elbírálása, elosztása stb.), könnyen szereznek magas jövedelmet, sőt a korábbi 30 %-os arányú szavazataikkal (most 25 %) királycsinálók lehettek, rektorok, dékánok megválasztása vált függővé tőlük, ami egyes intézményeknél biztosítja ennek a fiatal társaságnak a privilégiumait. Ezeknek a fiataloknak egy része, 8-10 éves felsőoktatási tevékenység után bekerült a hatalmi szférába. Ezekben az esetekben – tisztelet a kivételeknek – a befogadó környezetüknek van korrekciós feladata, ilyen esetben a magabiztosságuknak nincs erkölcsi alapja.

Az oktatásnak is követnie kell a generációk váltakozását. Miben kell ma mást tudnia egy jó egyetemnek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Más lenne a válaszom, ha a kérdés például a közoktatásra vonatkozna, mint az egyetemek esetében. Igen követni, figyelembe kell venni ezt a generációs változást, de nem szabad ennek szolgálatába állni, nem szabad teljesen kiszolgálni. Más módszerek, más kommunikációs technikák, de változatlan tartalom a kívánatos hozzáállás. A teljesítmény, a tudás, a további társadalmi és szakmai értékek örökösek. A modern eszközök, az internet felhasználása például a valódi teljesítmény és az igazságosság védelmét teszi az oktatási feladatok középpontjába. A jelenlegi, arctalanabbá vált tömegoktatás alapszakaszának a tudásszerzést kell szolgálnia. Ezen alapszakasz és azt követően a tehetséggondozás az egyetemi oktatás elsődleges feladata. A kiválóságok gondozásának alapja a személyes együttműködés, a folyamatos személyes kapcsolattartás. Ebben a folyamatban kerülhetnek helyükre a fiatalok különböző modern értékei is.

Üzletfejlesztéseink során tapasztaljuk, hogy a mostani diákok nagyon nyitottak is tudnak lenni, rengeteget tudnak dolgozni, és kimagasló minőségű munkát tudnak végezni. Milyen motivációs eszközökkel lehet ezt Ön szerint elérni?

Erre lehet egy nem tudományosan kidolgozott, de praktikus javaslatot tenni néhány pontban:

– Az általuk használt nyelven és módon kell őket megszólítani.

– Külön kell választani a csoportos és az egyéni kapcsolatok szabályait.

– A csoportos kezelésnél a magas szintű és perspektívájú programokat kell felvázolni és hitelesen közvetíteni, figyelembe véve, hogy őket leginkább a karrier (pénz) és /vagy a siker utáni vágy vezérli.

– A személyes kapcsolati folyamatban először tisztázni kell, hogy a két vonzás közül (pénz vagy szakmai siker) melyik a domináns. Ennek ismeretében lehet és kell hosszan, tartósan beszélgetéseket folytatni, kihasználva azt, hogy ilyen kérdésekről ő általában csak képernyőn keresztül kommunikál.

Egyre nagyobb súllyal számít egy-egy szakember személyisége a recruitment és a karrierépítés során, mint a hagyományos “hard” szakmai tudás. Ön ezt hogyan látja?

Végre! Már 10-15 évvel ezelőtt elkezdődött a kiváló, zseni fiatalok nemzetközi szintű vadászata. Fejvadászok szakosodtak erre. Ennek egy szélesebb spektrumú fejleménye a választandó munkatárs személyiségének minősége. 15-20 évvel ezelőtt még többnyire elég volt egy formális fellépés és egy sablonos CV.

Talán annak is köszönhettem a vezetésemmel, munkatársaimmal felépített cég sikerét, hogy már a kilencvenes évek elejétől formabontó volt az általam kialakított interjúztatási rendszer. Egy adminisztratív előszűrés után elsődleges szempont volt, hogy a leendő kollega legyen okos (ha lehet gyorsan reagáló) és tisztességes. Messze ezután következett a felkészültsége, vagy az eddigi szakmai sikerei, kudarcai. Az az interjú-folyamat, amely során az ember meggyőződik valakinek a tisztességéről, általában hosszú és egyidejűleg a személyiségéről is szerez olyan fontos információkat, amelyek ma már kezd trendi lenni. Ennek szellemében felépített cég garantáltan sikeres lesz, mint azt az Ericsson magyarországi vállalata is bizonyítja.

Önnek milyen tulajdonságai vannak, ami által úgy gondolja, hogy idol lehet a fiatalok számára?

Természetesen tudatában vagyok a tulajdonságaimnak, erényeimnek és a gyengeségeinek is. De az idollá minősítés szerintem nem történhet belülről, arra csak a környezet hivatott, az, aki idolnak tekinti. Vegyük figyelembe, hogy az egyén szemében egy idol kialakításában a harmadik tényezőnek (személy, vagy csoport) és/vagy a médiának is szerepe lehet. Természetesen a környezetemből származó sikereimet mindig nagy becsben tartottam.

Önnek ki az idolja?

Nekem Édesapám az idolom most is, annak ellenére, hogy harminc éve már csak az addig látott, kapott anyagból építkezem. Ezek közül is a legfontosabb a tisztesség.

Köszönjük a beszélgetést!

Kezdjen el gépelni és üssön egy entert a kereséshez