EGY CSAPAT EREJE, EGY EDZŐ FELELŐSSÉGE

Óriási hajrában, hihetetlen, magyarokra nagyon ritkán jellemző összpontosítással a magyar női kosárlabda-válogatott februárban 78-76-ra legyőzte a litván csapatot az Európa-bajnoki selejtezősorozat negyedik fordulójában, ezzel pedig nagy lépést tett a kijutás felé. Székely Norberttel, a magyar női válogatott szövetségi kapitányával a felejthetetlen meccs után beszélgettünk.

Az idolizmus ma kiemelt téma az üzleti világban. A cég fejlődésének alapfeltételévé vált, hogy a fiatalok példaképekre találjanak a munkahelyeken. Hogyan alakul ez a helyzet a sportban?

A sportban kiemelt jelentősége van a példaképeknek. Napjainkban példaképnek gyermekeink leginkább a celebeket választják a sportolók és művészek helyett. A sport a mindennapos küzdelmeivel, sikerorientált világával, teljesítményalapú értékrendjével kiváló lehetőség a pozitív értelemben vett idolizmus kialakítására. A sportolók inkább egymás között keresik és értékelik a valós teljesítmény-értékekkel rendelkező idolokat. Sajnos a társadalmunk ebből a szempontból nem ennyire egyértelműen van beállítva.

A mostani 21-32 éves korosztályt “uralkodó generációnak” hívják. Motivációjukban jelentős eltéréseket mutatnak a korábbi generációkhoz képest. Ön miben látja a legnagyobb különbséget?

A felgyorsult világunkhoz való alkalmazkodás legjobb példái ehhez a korosztályhoz tartoznak. A motivációjukra én már csak tippelni tudnék. Pontos képem nincs ebben a témában.

A 3B RISE több sportágban végez fejlesztéseket. A csapatsportoknál tapasztaltak szerint egyre inkább a “csapat” kerül a fókuszba. Míg az előző 15 évet tekintve az “egyéni sztárok” mennyisége alapvetően meghatározta a sikert, persze nyilván összhangra akkor is volt szükség, ma egy egyénileg gyengébb képességű csapat is komoly sikereket tud elérni. Mi a véleménye erről az átalakulásról?

Rendkívül pozitív átalakuláson megy keresztül a csapatsportágak struktúrája. A változás az élet sajátja, amelyben a sport, mint az egyik fő mozgatórugó, mindig utat mutat a társadalom más rétegeinek. A sport egyik célja a szabadidő értékes eltöltése, társakkal, csoportosan. Minél inkább kidomborodik a csapat jelentősége, annál jobban tudunk pozitív példaképeket állítani. Azzal, hogy egyénileg gyengébb képességű csapat is képes lehet komoly eredmény elérésére, visszatértünk a gyökerekhez. A csapatsportágakban cél, hogy a társunkat felemeljük saját pozitív értékeink segítségével, így téve jobbá a csapatot, mint egységet.

A sportban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiválasztásra, a fiatalok akár 10-12 éves korban történő személyiség bemérésére. Milyen segítséget adhat ez egy edzőnek, csapatot irányító szakembernek?

Az előző kérdéssel szoros összefüggést látok. A gondolkodó edző látja a sportági folyamatokat és ezt az eszközt is felhasználja a tehetségek kiválasztásában. A személyiség bemérése rövid és hosszútávon is érték. Az orientálódást segíti. Az eredmény segítségével az edzőnek egyetlen fontos feladata marad: megtalálni a helyét a csapatban. Nincs jó vagy rossz személyiségtípus, csak rossz edző, aki nem talál utat a tehetségnek.

Nem tudom megkerülni a kérdést: milyen érzés, hogy a válogatott, nála papíron erősebb ellenfelekkel szemben gyakorlatilag már kijutott a 2019-es EB-re?

Felszabadító. Lehetőséget kaptunk a kezünkbe egy nagyon nehéz helyzetben, amit sikerül kihasználnunk, így van esélyünk a hosszabb távú tervezésre. Ezzel perspektívát nyithatunk és lehetőséget adhatunk a játékosoknak, hogy beteljesítsék álmaikat, amihez mi segítő kezet nyújthatunk. 3-4 év múlva nagyon erős csapatunk lesz, aminek az alapjait már letettük.

Sokat hallottuk, hogy a siker kulcsa a csapategység. Hogyan lehet ezt a mindennapokban, a felkészülésben érezni? Mi mutatja meg konkrétan a csapategységet?

A megalkuvás nélküli munka az edzéseken. A bizalom egymás iránt. Az akarat és koncentráció egysége a mérkőzéseken MINDENKINÉL, és nem utolsósorban a kiváló hangulat a közösségi programok alatt.

Önnek mik a legfontosabb tulajdonságai, amelyek által a válogatott tagjai elfogadják vezetőnek?

Remélem, hogy elsősorban a szakmaiság. Az integrálásra való készségem is igen fontos tulajdonságom. Érzem, ismerem játékosaim és a stábom erejét, de ugyanúgy érzem a gyengeségeit is. És remélem a magamét is!! Nem utolsósorban a hitem a csapatomban, a rendszeremben, a tudásomban, amit ők totálisan éreznek a mindennapokban.

Vannak országok, ahol a sportban hagyományosan alkalmazzák a személyiség alapú rendszereket, és egyre többen fordulnak ebbe az irányba. Pedig a sport, átlagemberként gondolkodva, elsősorban a fizikai teljesítőképességre alapozza a sikert. Miért válik mégis egyre fontosabbá egy sportoló személyisége?

A sportban nagyon kicsi dolgok döntenek siker és kudarc között. A siker a részletekben rejlik. A mai modern világban csak az lehet sikeres, aki nyitott is és ismeri az embereit, akivel csatába megy!

Önnek ki az idolja?

Nincs példaképem…vagy mégis? Gregg Popovich, a San Antonio Spurs edzője, mert ÉPÍT, és ez nagyon ritka. Illetve Winston Churchill, mert ő meg nem engedett rombolni.

Kezdjen el gépelni és üssön egy entert a kereséshez