Szerepjáték

A Decision magazin nem történelmi témájú, és ez a cikk sem történelmi visszatekintés céljából íródott. Mégis van abban valami, ha visszanézzük kelet-közép Európa, ezen belül  Magyarország történelmét, szinte az államalapításig is visszamehetünk, mégsem találunk olyan évszázadot, amikor nem kellett volna valamely külső elnyomó hatalommal harcolnunk. Majd az e hatalom által megvalósított rendszerhez – ami számunkra sosem volt elfogadható – igazodnunk, annak megfelelnünk. A nyílt viselkedés, a konfrontáció mindig veszteséget hozott, míg ha igazodtunk a fennálló rendszerhez, még ha nem is sikerült tökéletesen, voltak pozitívumai. Gondoljunk csak például a kiegyezés utáni időszak magyar gazdasági-társadalmi fejlődésére.

Az igazodás tulajdonképpen egy álarc, melyben az adott egyén, céljai elérése érdekében eredeti személyiségétől eltérő, általában azzal ellentétes jegyeket vesz magára, ennek hatására bemódosul, és rövidebb, vagy hosszabb időszakban e szerint viselkedik.  Üzleti szempontból, céges környezetben vizsgálva, az ilyen módosulások szinte mindig konkrétan megfogalmazható célok érdekében ( magasabb pozíció, több jövedelem, plusz juttatások), azaz elsősorban megélhetési célból történnek. Ezért is szoktuk az ilyen módosulásokat „megélhetési álarc” viselésnek is nevezni.

Céges berkekben, ki ne hallott volna már olyanról, amikor valakiről, aki nem sokkal azelőtt megpályázott és elnyert egy vezetői pozíciót, amikor jött az első komolyabb megmérettetés – ami a szokottnál magasabb stressz faktorral járt – kiderült képtelen dönteni. Vagy magába zuhant és nem tudta mit tegyen, vagy ami rosszabb, felesleges konfliktusokat, problémákat okozott a túlzottan határozott (már inkább arrogáns) fellépésével. Az őt kinevezők pedig nem értették, hiszen előtte olyan határozottnak, erősnek és döntésképesnek mutatta magát.

Magyarországon ha a négy fő személyiségtípust vizsgáljuk a lakosságban jelentős többségben vannak az emberközpontúak (Supporter) 69%, az önmegvalósítók (Individual) aránya 17%, az uralkodók (Ruler) 8%, míg a professzionalisták (Expert) 6%-ot képviselnek.

Kik hajlamosak leginkább a módosulásra (szerepjátékra), és miért?

Közel tizenkilenc év személyiség- és viselkedés elemzési tapasztalatai alapján megbízható statisztikák állnak rendelkezésünkre arról mely típusok, miért hajlamosabbak rá, és miért módosítják be magukat. A képzeletbeli pszichológiai körön az egymással szemben álló típusok hajlamosak leginkább a másik jellemzőit, – amiből nekik kevesebb van – magukra venni. Magyarországhoz hasonlóan magas, emberközpontú elsődleges személyiségtípus arányt Európában nem találunk. Ebből a szempontból egyediek vagyunk, hozzánk legközelebb ilyen értékekkel, bár meglepően hangzik, de az USA lakossága rendelkezik. Az emberközpontúak tulajdonságai között (csapatszellem, empátia, lassúság, követő jelleg, lojalitás, megbízhatóság, szorgalom), nem találjuk meg a körön tőlük legtávolabb álló uralkodók legjellemzőbb tulajdonságait.  Mint például a határozott gyors döntéshozatal, dominancia, a bátorság, vagy az irányítási képesség. Hazánkban, a kilencvenes években hirtelen sok vállalkozás jött létre. A lakosság arányának megfelelően élükre nagy számban emberközpontú vezetők kerültek. Bár mára már csökkent a számuk a fiatalabb (önmegvalósító-uralkodó generáció előretörése miatt), de így is sok céget irányít, vagy vesz részt a vezetésében emberközpontú elsődleges személyiség típusú vezető. A nemzetközi cégekkel bekerülő vezetéselméletek azt tanították, a jó vezető határozott, domináns, tud az asztalra csapni, és így tovább. Ennek hatására, céges környezetben ma is főleg az emberközpontúak azok, akik uralkodó szerepet akarnak játszani (uralkodó álarcot viselnek)

Emberközpontú uralkodó álarcban:

Sokan közülük ezt a szerepet olyan profi szintre fejlesztették, hogy aki erre nincs felkészülve akár évekig tartó üzleti kapcsolatban sem veszi észre valójában emberközpontú a partnere. Az álarcviselés rengeteg energiát igényel, amit az érdemi munkájától, és a családjától vesz el az emberközpontú, és persze ez komoly veszélyeket is rejt magában. Rövidtávon állandó stresszt, hosszú távon az eredeti személyiségének torzulását okozhatja, és a reális önértékelésének elvesztéséhez vezethet.  A módosulással az emberközpontú típus, aki  lassabban reagál a külső hatásokra, és nem tudja akaratát olyan könnyen érvényesíteni, mint más embertípusok, pont a legfontosabb értékeit, mint empátia, megfontoltság, szorgalom veszíti el.  Pont azokat, amelyek vezetőként a vállalkozás hosszú távú egyben tartásához, stabil kiegyensúlyozott működéséhez szükségesek. A cég irányítójának, ha emberközpontút helyez kulcspozícióba, tisztában kell lennie, ha a pozíció uralkodó típust igényel, az emberközpontú megpróbál majd megfelelni ennek. Ez várhatóan az első komolyabb döntéshelyzetben megbicsaklik, így pedig az eredeti értékeit is elveszíti, majd egy idő után a cég is elveszíti őt. Ma már vannak olyan elemző rendszerek, a RISE Executive ilyen, melyekkel tökéletes biztonsággal meg lehet állapítani az adott pozícióhoz, szakmai mellett, milyen személyiség  profil a legideálisabb. Így már a keresési szakaszban kiszűrhető a kevésbé alkalmas jelölt, amivel a cégvezetés sok problémától kíméli meg magát, és az emberközpontú jelöltet is.

Amikor az önmegvalósítóból professzionalista lesz

Az önmegvalósító típus képességei alapján alapban is rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amivel könnyen tud szerepet játszani, rövid időn belül akár többet is. Gondoljunk például a színészi pályára, ahol az egyik fontos képesség pont az, hogy egy időre tudatosan, és hitelesen más bőrébe tudjanak bújni. A hangsúly itt a rövid időn, és a tudatosságon van. Ha egy elsősorban önmegvalósító értékekkel rendelkező ember rendszeresen, és hosszabb időre kényszerül a tőle távol álló professzionalista tulajdonságokat mutatni az ugyanolyan káros lesz, mint amikor az emberközpontú uralkodónak mutatja magát. Az önmegvalósító típus, aki alapban nem precíz, nem rendszerező és elemző típus, ennek a szerepnek az eljátszásával a személyisége legfontosabb tulajdonságát veszíti el. Vagyis pont azokat az új, ha a cégben jól menedzselik, kincset érő ötleteit nem fogja szállítani, amik a személyisége legfontosabb értékét jelentik. Kinek jó az, ha kényszerből például egy belsőépítész középszerű munkákat ad ki a kezéből, miközben a tender elnyeréséhez szükséges egyedi ötletei a fejében maradnak. Magyarországon szeretik alkalmazni az önmegvalósítókat, de nehezen értik meg szabadságvágyukat. Ezért is jellemző, hogy a magyar önmegvalósító emberek előszeretettel húznak magukra saját típusuktól teljesen eltérő professzionalista álarcot. Vezetőként nagyon jól el tudják adni magukat. Könnyen meg tudják győzni az interjúvoltatót, és a vezetőjüket is az alkalmasságukról. Akik megfelelő előzetes elemzés nélkül sokszor hisznek is a mutatott álarcnak, ami aztán csak jóval később derül ki, hogy nem valódi. Ekkor pedig már nem kevés energia, pénz, és idő ment el az „alkalmas” vezető kolléga beállítására.

Általában a módosulásoknak ez a két fajtája a legjellemzőbb, de Magyarországon egy harmadikról is feltétlenül beszélnünk kell.

Amikor az uralkodó emberközpontúnak mutatja magát

Az uralkodó emberek egyik legfontosabb jellemzője hogy mindig pontosan látják a stratégiai célt. Az ehhez vezető utat, eszközöket tökéletesen, és gyorsan fel tudják mérni, az annak érdekében szükséges teendőket meg tudják határozni. Ezért ha a céljuk úgy kívánja egy időre, amíg el nem érik azt, tudnak emberközpontúak, sőt emberségesek is lenni. Az uralkodó tud nagyvonalú lenni, ha célját teljesülni látja, kisebb, kollégáinak fontos kérdésekben engedményeket is tud tenni. Azt azonban fontos hangsúlyozni, csak egy időre, mert ha elérte amit akart, az emberei többé már nem lesznek fontosak számára. Komolyabb probléma akkor van, ha az uralkodó a többségében emberközpontú társadalom elvárásának meg akar felelni, és bizonyos egyéni okok (főként pénz miatt) hosszabb távon is emberközpontúként kénytelen viselkedni. Ez egy idő után torzulásokhoz vezet a személyiségében, és akár egy életre elveszítheti igazi értékét, vezető karakterét. Erre az üzleti élet mellett számtalan példát láthatunk például a hazai csapatsportokban is, amikor egy nyerő uralkodó típus, aki tízből kilenc mérkőzést egyedül dönt el, jelentősen bemódosítja magát, hogy a szurkolói/vezetői elvárásnak megfelelve, a legjobb csapatembernek mutassa magát.

Lehet nem meglepő az adat, de a felmért cégek esetében az átlagos személyiségmódosulás mértékbe – vagyis az álarcosbál ereje – megközelítette az 50%-ot. Nagyon ritka az, amikor ettől eltérő arányt lehet kimutatni. És persze döbbenet a vezetők/tulajdonosok számára, amikor évek, sokszor évtizedek óta ismert kollégák profilját látják, és ráébrednek az igazságra. A módosulások egy cég életében jelentős többlet terheket jelentenek. A nem a személyiségének megfelelő helyen lévő kolléga teljesítménye 100% helyett sokszor még az 50%-ot sem éri el. A magát értékesebbnek „eladó” vezető akár a dupláját is elviheti a céges büdzséből a pozíciójára szükségesnél. Ha a cég új irányaiért felelős tervezői pozícióban nem az oda való kreatív agy ül, ki tudja hány, új megbízástól maradnak el, és a sort még hosszan folytathatnánk. A megfelelő, előzetesen elvégzett elemzésekkel ezek a problémák kiküszöbölhetők, ezzel pedig az elemzésre fordított költségek is nagyon hamar, sokszorosan visszatérülnek.

Kezdjen el gépelni és üssön egy entert a kereséshez