Korok és idolok

Indítsunk egy fura találós kérdéssel: mi az, ami van a filmiparnak, a zenei világnak, a sportnak, a divatnak, sőt, még a politikának is, és egyúttal alapvetően meghatározza a jelenlegi üzleti életet? A munkaerőpiaci kihívásokkal küzdő cégek vezetői, tulajdonosai biztosan egybehangzóan válaszolnák: idolok.

Nevezhetjük őket példaképnek, sztárnak, nagyságnak vagy bármi egyébnek: a lényeg, hogy követni lehet őket, ők pedig képesek kezelni a követők ezreit, millióit.

A példakép (idol) mindenkinek mást jelent. A pszichológia és a nevelés területén régóta ismert ez a jelenség, ami legtöbbször nem tudatos választásról, sokkal inkább öntudatlan utánzásról szól. Ha körülnézünk a világban, érdekes dolgokat tapasztalhatunk: gyermekek, fiatalok ezrei, tízezrei ragaszkodnak egy hírességhez, sztárhoz, ábrándoznak a vele való nagy találkozásról, sűrű könnyeket hullatnak miattuk és valamiféle földöntúli tiszteletet táplálnak irántuk. Úgy érzik, mintha ezer éve ismernék ezt a bizonyos példaképet, holott a legtöbbször bizony nagyon keveset tudnak róla.

Gyermekkorban először a szülőkből, később a tanárokból vagy a kortársakból válnak példaképek; aztán persze jönnek a sztárok fotói a szoba falára. De nem csak a gyerekeknek lehetnek idoljaik: a közelmúltban például egy országos reprezentatív felmérésből kiderült, hogy a felnőttek negyven százalékának szintén van példaképe.

Az elmúlt időben nemzetközi szinten is több olyan lista készült, amelyből kiderül, kit csodálunk a legjobban, kik a példaképeink. A Times listáját, amely 2017-ben (még Trump elnök megválasztása előtt) készült, Bill Gates vezeti, de színészek és politikusok is szép számmal akadnak rajta. Az üzletember, ha kicsivel is, de még az Egyesült Államok akkori elnökét, Barack Obamát is megelőzte. Az interneten és mobiltelefonon keresztül végzett kutatás során tizenhárom országból közel tizennégyezer embert kerestek meg. A megkérdezetteket arról faggatták, hogy kit tartanak a leghíresebb embernek a világon, és kit csodálnak ők személy szerint a leginkább. Bár a vizsgálat során kikötés volt, hogy csak ma is élő személyt lehet megnevezni, többen írták például Nelson Mandelát, míg Kínában a válaszadók közül sokan voksoltak Mao Ce-tungra; de hasonlóan sokan említették a csodált személyek között saját édesanyjukat vagy édesapjukat. Több országban Ferenc pápa és Angelina Jolie is a dobogós helyek valamelyikére került. Az összesített harmadik helyen Putyin orosz elnök, míg a 17. helyen Erzsébet királynő áll. A brit uralkodó mellett Oprah Winfrey amerikai televíziós személyiség is szerepel a listán. A családtagok, mint csodált személyek a hazai és a nemzetközi kutatásban is megjelentek. A ma idoljaira, a kiválasztásukra, a hozzájuk fűződő viszonyainkra még visszatérünk, de most a teljesség igénye nélkül nézzünk körbe a nagyvilágban.

Kik voltak a nagy női és férfi ideálok (idolok) az elmúlt évtizedekben?

Arra, hogy mindenkit felsoroljunk, még röviden sem vállalkozhatunk, hiszen valószínűleg a Decision teljes terjedelme sem lenne elég még egy százalékuk ismertetésére sem. Ezért most csak a film, a divat, a politika vagy éppen a zene világából, a közeli és távolabbi évtizedekből kiválogatott nőkre és férfiakra fókuszálunk, akik olyan jelentős „pluszt” adtak koruknak, amelynek máig tartó hatásai vannak, akik százmilliók számára váltak ikonikus alakokká. Végül az ő példájukból kiindulva megpróbáljuk feltárni: mi a „titkuk”, mit csinálnak másként, hogyan tudtak a csúcsra jutni, és (ami talán még fontosabb) ott is maradni, hosszú-hosszú évtizedeken keresztül.

Öt nő, akik lehengerelték a világot

Az ikonikussághoz, az idollá váláshoz több kell, mint ami megmagyarázható és megtanítható. Kell valami plusz, valami, ami figyelmet követel, lenyűgöz, ugyanakkor nem biztos, hogy egyértelműen tetszést vált ki. Bár stílusikonokból nyilván jóval több van, de a következő öt nő vitathatatlanul tagja ezen különleges csoportnak.

Hepburn

Hollywood aranykorából két Hepburn neve is fennmaradt a 20. század legnagyobb stílusikonjai között. Az egyikük törékeny, kecses nő volt, aki ugyan mindenben eltért a Marilyn Monroe diktálta ideáltól, mégis képes volt vele egy időben elbűvölni a közönséget: ő volt Audrey. A másik Hepburn 20 évvel korábban lépett színre, de még megérhette, hogy 1986-ban az Amerikai Divattervezők Szövetsége életműdíjjal tünteti ki a női divatra gyakorolt hatásáért. Katherine Hepburnt nem az avatta stílusikonná, ahogyan a vásznon öltöztették, hanem az, ahogyan a forgatások között ő maga öltözködött. A gyönyörű arcélű, kemény tekintetű színésznő a hétköznapokon sosem festette magát és bő szárú férfinadrágban járt annak ellenére, hogy akkoriban ez egyáltalán nem volt szokás. Ő viszont minden gúnyolódás ellenére is ragaszkodott a saját stílusához és megtanította az embereknek, hogy semmi sem olyan elegáns és ellenállhatatlan, mint az önbizalom.

Monroe

„Marilyn Monroe valójában jóval megelőzte a korát: abban az időben, amikor a nők a mindennapokban is kínosan ügyeltek a részletekre, nagyon egyszerűen öltözködött és elsősorban a kényelem vezérelte.” – mesélte egy interjúban Jill Taylor, az Egy hetem Marilynnel című film jelmeztervezője minden idők egyik legnagyobb (divat)ikonjáról. A hollywoodi sztárgyár gyárthatta futószalagon, nagyon pontos receptúra alapján a kasszasikerek kulcsfiguráit – a szexi szőkét, a végzet vörös asszonyát, a harcias tekintetű fekete démont -, de ikon csak az lett, aki nagyon különbözött a rá szabott szereptől, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen azonosult vele. Monroe, vesztére, az utóbbi kategóriába tartozott. Az eredeti szőkésvörösből hidrogénszőkére váltó, széles mosolyú nő és a hollywoodi szakemberek által kitalált image tökéletesen illettek egymáshoz. Monroe minden porcikájában maga volt a szexualitás, amelyet akkor sem tudott leplezni, ha a legegyszerűbb ruhákba bújt.

Loren

„A jó női ruha olyan, mint a szögesdrót: megvéd, de engedi a belátást is” – nyilatkozta Sophia Loren, aki soha nem leplezte a sikeréhez jelentősen hozzájáruló nőies idomait, amiknek köszönhetően a férfiak az első pillantásra beleszerettek, a nők pedig mindenáron utánozni akarták. Loren pontosan tudta, hogyan csábítson tetőtől talpig felöltözve is: a nőies sziluett, a karcsú derekát és gyönyörű dekoltázsát kiemelő ruhadarabok voltak a legfőbb fegyverei, miközben durcás arckifejezése és villogó tekintete azt üzente, hogy őt nem lehet csak úgy, félvállról kezelni. A szexszimbólumból hamarosan elismert sztár és olyan stílusikon lett, aki a mai napig inspirálóan hat azokra, akik a nőiesség esszenciáját keresik. Elég csak néhány fotót megnézni róla, hogy rájöjjünk: a lehengerlő stílus mellett a mesterien űzött testbeszéd, önmaga ismerete és felvállalása is kellett ahhoz, hogy ikonná válhasson.

Jackie O

Jackie Kennedy Onassis volt az első First Lady, aki megmutatta Amerikának és a világnak, hogy az Egyesült Államok első asszonyaként sem degradáló a divattal foglalkozni, és egy ilyen magas pozícióban lévő nő is lehet divatos. Elnökfeleségként klasszikus eleganciájával, tokkalapjaival, hamis gyöngysoraival és visszafogott színű kosztümjeivel elbűvölte az embereket. Második házassága után stílusa divatkövetőbb lett, merészebb színeket viselt – a sáfránysárgától a tengerkéken át a metálfényű aranyig -, nem idegenkedett a mintáktól sem, és rajongott a farmerért. Stílusérzékének köszönhetően ez az új, karakteresebb Jackie ugyanúgy követendő példa lett nők ezrei szemében, mint az a fiatalasszony, aki bájos megjelenésével lopta be magát az emberek szívébe.

Ross

A Dreamgirls című film elején az akkor még Dreamettes néven futó, saját stílusát még csak keresgélő lánytrió egyik tagja azt tanácsolja a többieknek, viseljék megfordítva a parókát. Nos, ezt a jelenetet akár az élet is írhatta volna. A hatvanas évek egyik legsikeresebb női zenekarának, a Supremes-nek egyik tagja ugyanis nemcsak énekesnőként tevékenykedett a csapatban: ruhatervező, stylist, sminkes és fodrász is volt egy személyben. Amikor 1970-ben Diana Ross kivált az együttesből és szólókarrierbe kezdett, nemcsak a zenére volt óriási hatással, hanem a divatra is: ő tette népszerűvé a flitteres darabokat, a hálós felsőket és az óriási műszempillákat. A diszkó díváját a jelenkor egyik legbefolyásosabb énekesnője, Beyoncé – aki egyébként a Dreamgirlsben a paróka megfordítására buzdító énekesnőt alakította – is a legnagyobb példaképének tartja. (Beyoncéról, és a ma emberére gyakorolt idolikus hatásáról még külön is lesz szó cikkünkben.)

Férfiideálok a filmvásznon

– akik egy mosollyal, vagy épp tengerkék szemekkel csábítottak, és csábítanak még ma is a mozikba

Delon

Egy valódi sármőr, egyenesen Franciaországból. Alain Delon az ’50-es évek vége felé kezdett el filmezni; ekkor ragadt rá a gonosz belsőt leplező kisfiús külső imázsa, ami végigkísérte fiatalkori filmszerepeit. Delon alakításai mellett botrányos magánéletével is felhívta magára a figyelmet. Meghódította a szépséges Romy Schneider szívét, majd homoszexualitással vádolták. A színész nem cáfolta a vádakat, sőt, “a szerelemben minden megengedett” – nyilatkozta ekkortájt. Botrányai ellenére mégis lányok ezrei rajongtak a tengerkék szemű szívtipróért.

Newman

A magyar származású színész, Paul Newman az ’50-es évek elejétől kezdett mozifilmekben szerepelni; előtte főleg Broadway-darabokban és tévésorozatokban játszott. Szerelmi drámákban és westernfilmekben egyaránt megállta a helyét, gyönyörű, kék szemeivel pedig évtizedekig rabságban tartotta nők millióit. 10 alkalommal jelölték Oscar-díjra, de csak egyszer, 1987-ben sikerült nyernie (a legjobb főszereplőnek járó díjat kapta A pénz színe című filmben nyújtott alakításáért). Szívügyének tekintette a beteg gyermekek sorsát, alapítványt hozott létre, ami krónikus betegségben szenvedő gyermekek táborozását hivatott biztosítani.

Brando

Egy név, na és egy igéző szempár, ami kihagyhatatlan a listából. Egy név, amelynek állandó jelzője: minden idők legnagyszerűbb filmszínésze. Egy név, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Marlon Brando a 40-es évek végétől tört színészi babérokra, először a Broadway világában próbálta ki magát. Első filmjét 1950-ben Férfisors címmel forgatta. A keresztapában nyújtott alakításáért kapta második Oscar-díját, a filmet azóta is a legzseniálisabb produkcióként tartja számon a filmtörténelem.

Connery

Az első 007-es, akit a mai napig az egyik legvonzóbb férfiként tartanak számon szerte a világon. Mielőtt színésznek állt, volt tejkihordó, tagja volt a Brit Királyi Tengerészetnek, kipróbálta a teherautóvezetést, a modellkedést, a koporsófényezést és a testépítést is. 1961-ben kapta első szerepét Rudolph Cartier Anna Karenina című filmjében. A legnagyobb sikert a James Bond filmek hozták meg számára: összesen hat produkcióban formálta meg a legendás brit titkosügynököt. Oscar-díjra 1988-ig kellett várnia; akkor az Aki legyőzte Al Caponét című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát.

Clooney

Későn jött siker az övé, igazán ismertté Ross doktor szerepe tette a Vészhelyzet című sorozatból. Clooney azonban többre vágyott holmi sorozatsztári titulusnál, a filmvászon után epekedett, rendezni szeretett volna. Vágyai egytől-egyig beteljesültek, kasszasikerek főszerepeit játszhatta el, 2006-ban elnyerte a legjobb mellékszereplő Oscar-díját, rendezőként pedig már a második filmje meghozta számára az Oscar-jelölést.  A kisfiú és az érett férfi egyvelege, olyan agglegény, aki egyetlen mosollyal leveszi a hölgyeket a lábukról. Talán ő volt az “Egy tisztes, őszes halánték, egy nő számára ajándék” című klasszikus prototípusa.

Végül következzen három meghatározó, a „leg-leg-leg” jelzőket számolatlanul besöprő idol a zene világából, akik örökre beírták magukat a világ legnagyobb ikonjai közé.

Jackson

A szakma a videoklip-készítés ősatyjaként tiszteli őt (és stábját – egy jó stáb szinte minden befutott híresség esetében elengedhetetlenek volt a csúcsra jutáshoz, és ami még nehezebb, a folyamatos csúcson maradáshoz). A Jackson família hetedik gyermekeként 1966-tól volt tagja a család The Jackson 5 nevű együttesének, majd 1971-ben szólókarrierbe kezdett, ami elképesztő magasságokba repítette. Sikerei miatt a „pop királyának” is nevezik. 1982-es albuma, a Thriller, máig vezeti a legnagyobb példányszámban elkelt albumok listáját, amin ezen kívül még négy másik lemeze szerepel. Szólókarrierje közel negyven éven át tartott, egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig.

Madonna

Hihetetlenül érdekes történet az övé. Annak ellenére, hogy a „pop királynőjeként” tartják számon, Madonnának 1979 óta tartó pályafutása alatt mindössze (nem tévedés!) egyetlen alkalommal sikerült felkerülnie a Billboard öt legsikeresebb albumának listájára, míg kortársai közül Mariah Carey, Janet Jackson, Celine Dion vagy Whitney Houston rendszeresen ott szerepeltek az lista élvonalában. Hogy mi lehet ennek az oka? Több dolog is szóba jöhet, de az biztos, hogy az előbbiekben már Michael Jackson kapcsán emlegetett csapatnak (marketing, kommunikáció, látvány és még sorolhatnánk) elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Madonna Louise Ciccone kisasszony immár több, mint 30 éve MADONNA, csupa nagy betűvel.

Beyoncé

Minden korszaknak megvoltak a maga sztárjai, idoljai, de mindenkinél, főként a hosszú évtizedeken át a csúcson maradóknál a siker egyik, ha nem a legfontosabb tényezője volt az, ami Beyoncé Knowles Grammy-díjas amerikai R&B énekesnő, dalszerző, producer, színésznő, táncos és modell pályafutásában nagyon jól megfigyelhető. Ez pedig a tökéletes koncepció: a művészből tulajdonképpen terméket, vagyis idolt építenek, amit professzionális módon raknak össze, és folyamatosan csiszolnak, fejlesztenek, alakítanak, az éppen aktuális igényekhez igazodva.

Amit minden idézett nagyság életéből tapasztalatként leszűrhetünk, hogy az idolizmus, az idol létrejötte, „megalkotása”, a tudás és tehetség mellett nem kevés energiát és pénzt is igényel. Ez Beyoncé karrierjében is szépen nyomon követhető. Sztárként az életét napi 24 órában a rajongók előtt éli, folyamatosan láthatónak kell lennie, és bizony bőven költ ruhákra, kommunikációra, és persze nem utolsósorban a háttércsapatára is.

Az, hogy kiből lesz ünnepelt sztár és idol, sok tényezőtől függ, melyekből néhányat röviden érintettünk is a bemutatott idolikus személyekkel kapcsolatban. Zárásként egy fontos dologra szeretném még külön is felhívni a figyelmet: nem minden karakter indul egyenlő esélyekkel az idollá válás útján. Vannak, akiknek személyiségükből adódóan verejtékes munkába kerül, hogy e téren elfogadható eredményt mutassanak fel, míg másoknak ez szinte természetesen megy. Nem mindenkiből lehet sztár, de ha megfelelő mennyiségű munkát fektetünk a sikerbe, ha megvan a munka iránti, jó értelemben vett alázat is, amelyhez kiugró tehetség, valamint egy jó háttércsapat is párosul, nos, akkor akár a legnagyobbak közé is bekerülhetünk.

Kezdjen el gépelni és üssön egy entert a kereséshez